Ez a történet Szisziről, a tizenegy éves német spicc kutyusról szól. Arról, hogy mit jelent nem feladni!
7 éves voltam, amikor megkaptuk. Mondhatnám, hogy együtt nőttünk fel és megtapasztalhattuk tőle, hogy mi az igazi barátság, önfeláldozás, szeretet, amit egy kutya tud adni. Ösztönös ravasz kis vadász, aki mindig megnevetteti a társaságot és nem lehetetlen egy kerti vendégségben kikunyerálni egy-két sütit sem. Ám egy nap eljött az életében, hogy elkezdett reszketni. A lábaira alig bírt állni, a tálkájából vizet inni, mert félő volt, hogy feldől. Már nem jött a kapuba üdvözölni, örült ha megtett 2 lépést. Nagyon szomorú voltam, mert nem akartam elengedni őt… Valahogy úgy voltam vele, hogy ő a kis kedvencem, nem szabad…. Ehhez képet apum ránézett és azt mondta neki: Te megfogsz gyógyulni! Erre kihegyezte a fülét és megpróbált felemelkedni. A sétálások egyre nehezebbek voltak, eddig a pontig de ez után már minden nap egyre többet tudott menni. Ma már ott tartunk, hogy ismételten boldog, pajkos kutyus, aki élvezi az életet.
Hihetetlen, hogy az állatokban mennyi energia és hit van. Elhitte, hogy meggyógyul – emellett tudom, hogy imáinkat meghallgatták!
Fanni
