(Fülöp és az etióp miniszter találkozásának margójára. Apcsel 8,26-40)
Nem tudni, hogy mikor és miként, (az előzmények nem ismeretesek,) de volt egy etióp ember, aki eljutott Isten ismeretére. Most éppen Ézsaiás próféta könyvét olvasva utazik hazafelé a hintójában. Útra kelt országából, hogy végére járjon az igazságnak, mert ő éhes az igazságra. Jeruzsálemben járt éppen, de a könyv tekercseit olvasva nem érti annak szavait. Tisztelettel közelít az Úr beszédéhez, mint tiszta forrásra, úgy tekint az abban foglaltakra. … és éppen nem érti azt, amit olvas. Azt a részt olvasta, amely így szól: ‘Úgy vezették őt, ahogy a juhot viszik levágni, és nem szólt egy szót sem, ahogy a bárány is hallgat, mikor megnyírják. Megszégyenítették, és igazságtalanul bántak vele. Élete véget ért a földön, nem fognak beszélni az utódairól.’ Ézs 53,7–8.
Párhuzamosan történetünkkel az Úr megszólítja Fülöpöt, és közli vele, hogy menjen a Jeruzsálemből Gázába vivő útra. „Készülj fel, és indulj el a déli irányba vezető úton, amely Jeruzsálemből a sivatagon keresztül Gázába visz!”
Nem tanácskozza meg vele, nem indokol, csak úgy, kijelenti számára, hogy mit cselekedjen. Pont. Emberünk nem ágaskodik szembe a hallottakkal, nem vonja kétségbe a Küldő szavait, nem is méltatlankodik, hogy miért pont ő menjen, nem sorolja egyéb kötelezettségeit és fáradtságát, nem is tanácskozza meg a hadi tanáccsal, hogy most mi is a teendő – ehelyett cselekszik. Enged az ismerős hangnak, ami kijelöli a pontos helyét a kilométerkőnél. Figyel, úgy megszokásból befelé és várja a folytatást, a következő információt, hogy megtudja, hogy miért is van itt. Majd feltűnik az etióp miniszter, és Isten Szelleme nyomban megszólítja. „Menj oda ahhoz a hintóhoz, és maradj mellette!” Emberünk „gondolkodás nélkül” odaszaladt és hallhatta, miként fennhangon olvassa a könyvtekercset az etióp miniszter.(Megjegyzem itt zárójelben, abban a korban sem volt éppen természetes, hogy valaki héberül el tud olvasni egy 800 évvel korábban megírt szöveget).
Megkérdezte tőle Fülöp: „Érted-e, amit olvasol?” A miniszter így válaszolt: „Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza?” Megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön mellé.
Érdekes kettejük viszonya. Soha életükben nem találkoztak eddig, mégis van valami, ami összeköti őket. Nem próbálták beazonosítani egymást: sem a gyökereket, sem a hátteret Tisztelik egymást. Érdekek nélkül. Nyitottság az újra egyfelől – másfelől a közlésre való hajlandóság jellemzi őket.. Egy láthatatlan partitúrát lapoznak együtt. Az igazság megismerésére hangolódnak.
„Ekkor Fülöp beszélni kezdett. Azzal kezdte, amit a miniszter olvasott, és elmondta neki a Jézusról szóló örömhírt.” De csak ekkor. Nem kéretlenül, nem erőszakosan, hanem mindent a maga idejében. Intelligens módon.
A hallottak befogadása tovább viszik az etióp embert a megismerés útján. A karmester útmutatását felismerve cselekvő hitbe lép át nyomban. Döntést hoz ott abban a pillanatban. „Amint az úton haladtak, valami vízhez értek, mire a miniszter megszólalt: „Nézd csak, ott a víz! Szeretnék bemerítkezni. Van-e valami akadálya?” Akkor az etióp miniszter megparancsolta, hogy álljon meg a hintó. Mindketten belementek a vízbe, és Fülöp bemerítette a minisztert. Amikor feljöttek a vízből, az Úr Szelleme hirtelen elvitte Fülöpöt. A miniszter nem is látta többé, mégis nagyon boldog volt, és folytatta az útját hazafelé.”
Ki tanítja majd az etiópot, ki felügyeli az életét, melyik felekezethez csatlakozik a miniszter – lehetne tovább sorolni a felesleges kérdéseket.… szinte hallani a mai kor emberének gyakran feltett kérdéseit. A Biblia arról tudósít bennünket, hogy Isten Szelleme rövidre zárta a dolgot. A maga kezébe vette a folytatást. De bízhatunk benne, ahogyan megtervezte találkozásukat, ezután is gondoskodni fog róluk. Fülöpöt egy másik városba „teleportálta” (amin ő meg sem lepődött) ahol tette a dolgát tovább, a miniszter pedig a „kis intermezzo után” boldogan folytatta útját hazafelé.
Az isteni igazság felismerése szabaddá és boldoggá teszi az embert.
arobi
