FGBMFI

Meddig akartok még kétfelé sántikálni? – hangzott a kérdés, de nem érkezett rá felelet.A kérdező nem a kortársak eleganciájával öltözködött, de nemcsak a ruhája nem volt trendi, hanem a gondolkodásmódja sem. Ez a férfi nem a tömeg útján járt, nem sodródott ide, s tova a korszellemmel az idők habjain, hanem egy titkos hangra figyelt, amit csak ő hallott. Félre értés ne essék, ez a hang mindenki számára adatott, de csak az hallhatja, aki szívből vágyik rá.

És most valamire készült.

- Erődemonstrációra? Hogy ki az erősebb?  Bizonyítani.

- Bemutatóra? Bemutatni, hogy van más is, mint amit a szemünk lát. Igen, láthatóvá tenni a láthatatlant.

- Vagy inkább válaszút elé állítani a hallgatóságát?  Igen.

- Mikor és miért is kéne választani? És miért nem jó az, ami eddig volt? Választani élet és halál között.

- Eldöntendő kérdés. Választ adni csak két szó valamelyikével lehetséges. .

- Dönteni. Akkor és abban a szituációban.

Igen vagy nem

Az ország népe állt szótlanul, és kivárt.

Sántikálnak. Nincsen helyes tartása a gerincnek, amikor valaki sántikál. Vagy inkább a jellemük hagy kívánni valóz? Azért sántikálnak, mert a jellemük nem egyenes? Az igenük nem igen, a nemük sem nem. Beszédjükre az a jellemző, hogy gyakori a talán, a lehet, hogy: elképzelhető, valószínűleg – csupa ködösítés és mellébeszélés.

Az egyik oldalon egy ember, akinek szavára már 3 és féléve eddig sem volt életet adó eső, a másik oldalon a kor kulturális, üzleti élet képviselői négyszázötvenen, és a szexipar vallási attaséi négyszázan.

A hely, ahol találkozóra összegyűltek a Karmel hegye, magyarítva Isten szőlőskertje. A bőségnek, a jólétnek, a virágzó völgyek és bővizű patakok helye. De hogy is festhet ez most csapadék híján…

Apropó szárazság – szellemi sivárság, csak a rossz erkölcs, a rablás, csalás és a kiszipolyozás malmai dolgoztak folyamatosan. Szabadság ürügyén legalizálni a tisztességtelenséget… Igyekezték bedarálni az ország színe javát, már aki hagyta.

De emberünk pont az, aki nem hajt térdet az káros szellemi irányzatoknak.

Nem is népszerű ezért.

És szólt az ember adjatok nekik és nekem egy-egy hízott tulkot (lehetőséget). Rakják fára a feldarabolt állatot, de tüzet ne gyújtsanak alá, és én is így teszek. Akkor hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, én pedig az Úrét, aki tűzzel felel – az az Isten.

Az egész sokaság felelt: jó lesz!

Emberileg nézve kockáztatott, hiszen a tétje, a saját élete volt. A saját testi biztonsága. Nem csupán egy elméleti kérdés megvitatása. Sikertelenség esetén  számíthatott volna rá, hogy a tulkok sorsára jut.

Elkezdi a munkát a két tábor. Nyolcszázötvenen látványosan előbb elkészülnek, mint az ember egymaga

Gyorsan döntésre akarják vinni a dolgot. Segítségül hívják gonosz kultuszuk minden teremtményét. Bevetik az eddig jól bevált technikákat. Az ember meg is jegyzi humorosan, legyenek hangosabbak, mert akihez szólnak, az biztosan alszik… vagy félre ment…

Dübörög a zene, jönnek a táncosok, érkeznek a szadomazochista csoportok, és hasítják magukat és a levegőt! Extázis, felkavarodnak a lelkek, tombolnak a felkorbácsolt érzelmek a testi és lelki síkon. De tűzügyben semmi sem történt, pedig már dél van. Gerjednek az okkultisták, a médiumok, isteneik nevében beszélnek. Látványosra sikerült egész napos produkciójuk. Mindent megpróbáltak, amiket szerzett tudásukkal eddig gyakoroltak, de most se szó, se a tett, semmilyen technika más nem segített. Alkonyi sötét borul a hegyre. Egy parányi szikra már messziről jól látszana, hát még egy igazi tűz!

Ekkor az ember faragatlan kövekből építi meg az asztalt, amire ráhelyezi a fákat, majd azokra a tulkot. Bő vízzel meglocsolja az állatot, majd segítségül hívja az Úristen nevét. És érkezett a válasz! Tűz emésztette meg a tulkot, a fát és a köveket is!

A sokaság felkiáltott, aki eddig közönyös volt, vagy bedőlt a szemfényvesztéseknek: az Úr az Isten! Megfogták a csalókat, és asszisztáltak a büntetés végrehajtásakor.

Az ember a Karmel hegyén képviselte a jogosságot, azt, hogy Istennel járni lehetséges. Nem alkalmazott ő semmilyen segédeszközt, csupán mert hinni a Jóban. A Tisztességesben. Az Igazságosban Bár a kívülállónak úgy tűnhet, hogy egyedül járt nagy magányosságban, és vívta Don Quijote-i harcát. A valóság mégsem ez. Hiszen amiről beszélt megtörtént, a tűz valóságos tűz volt. Aki küldte a tüzet szavára, az megbecsülte őt. S hamarosan színről színre is megláthatta Őt.

De ez már egy másik történet…

Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kérte, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: (Jakab 5,17)

(Lásd az egész történetet az I.Kir 18)

arobi