Avagy az ágy és a takaró esete a nyújtózkodással
Nyáron a mester úrral az elvégzendő munkát beszéltük meg, és azt mértük fel, mit és hogyan kéne felújitani. Sorra vettük, hogy a tervbe vett munkához milyen anyag áll rendelkezésünkre. A takaró rövid, az ágy hosszú volt – én pedig szeretem volna nagyot nyújtózkodni, ezért azon törpöltem, hogy mire futja még. Már szinte mindenben megegyeztünk, amikor a garázst átfésülve a sarokban burkolóanyagra bukkantunk.
Egy minta kollekciót hagyott nálam egy kedves ismerősöm, mert utazás közben valamiért sürgősen fel kellett szabadulnia gépkocsija rakterének. Megkért, hogy egy rövid időre had maradhasson nálam a „csomag”. Igent mondtam, így került hozzám a burkolóanyag. Már két éve hányódott jobbról balra, s elölről hátulra pakolásztam és megint vissza, mert valahogy nem találtam neki helyet. Pont olyan volt ez itt nálam, mint egykor az orosz hadsereg, amely ideiglenesen bevonult hozzánk, de aztán nem akaródzott haza menni neki. Azóta találkoztunk többször, telefonon is beszéltünk, Mondta, hogy nem felejtette el, de valahogy még mindig nem jutott el hozzám.
Áprilisban lomtalanítás volt a környékünkön, ekkor ismét megkerestem, és mondtam, neki, hogy már a kartondobozok, amibe az áru volt volt csomagolva, azok is kezdenek szétmállni. Javasoltam neki, hogy ha nincsen rá szüksége, akkor kiviszem a konténerbe, és megoldom a problémát.
- Tönkre megy az egész teljesen! -türelmetlenkedtem- Nem érted, már az egészet át kell csomagolni így is!
- Nincsen rá szükséged? -kérdezett vissza – Neked adom az egészet!
- Nekem aztán nincsen – mondtam, és ennyibe maradtunk. Kaptam tőle egy ígéretet ismét, hogy elviszi. De nem jött. Egyszerűen nem értettem, hogy miért nem akar elkerülni ez az építőanyag tőlem.
Így érkeztünk el az ominózus garázs vizitelésig, amikor kezdett ez a történet egész más megvilágítást kapni.
- Ez pont jó lesz a kerítéshez! Ebből az anyagból majd meglátod milyen szép kerítést csinálok neked!-örvendezett a mester.
- De ez nem is az enyém, csak hirtelen felindulásból lett nálam lepakolva, mert a gazdája megkért, hogy őrizzem meg addig, amíg ha legközelebb erre jár, és akkor majd elszállítja tőlem.
Megnéztük, hogy mennyi az annyi, hogy elegendő lenne a kerítéshez, de elégnek találtuk. Fogtam a telefont, és egyből hívtam a tulajdonost. A burkoló anyagról kérdeztem, hogy mi a terve vele.Amint meghallotta a hangom, azzal kezdte, hogy holnap már elviszi tényleg a csomagot.
- Most már ne vigyed, felhasználnám a kerítéshez. Mibe kerül ez nekem?
- Semennyibe! Használd egészséggel! -mondta megkönnyebbülve – De ha nem elég szóljál, és hozok még, amennyi kell.
Mekkora különbség van az emberi és az isteni tervezés között!
Én már régen kidobtam volna az építőanyagot, de az Idők Ura beavatkozott, és késleltetésével megóvta még tőlem is, hogy a nekem szánt anyag a szeméttelepre ne kerüljön.
Mellesleg a takaró így érte végig az ágyat is…
arobi
