FGBMFI

Vasárnap délelőtti főzés közben rádiót hallgatok, ahol éppen egy lelkész feszegeti ezt a fenti kijelentést. Egy ideig feszülten figyelek, majd a gondolataim elragadnak, és őrült iramban cikáznak a fejemben. Elballagok a tükörhöz, majd belenézek és megkérdezem önmagamtól: „és te milyen tanúja vagy Néki?” Tüzes, tettrekész, szolgálatkész, akinek fontos az Ő akarata? Avagy konok, makacs, hallgató, igazi „titkosügynök”, vagy a halogató Pató Pál?  Vagy netán szégyelled megvallani Őt? Vágy fakad a szívemben, milyen jó lenne most ott ülni Jézus lábainál, hallgatni Őt, tanulni Tőle! Aztán egy csendes hangot hallok belülről: „hiszen veled vagyok a világ végezetéig és fogom a kezedet. A vágy mélységes hálába csap át, mert Ő meghalt értem és kifizette értem a váltságom árát!
„azért, hogy mindig leborulhatok előtte”
„azért, hogy az Ő nevében győztes vagyok”
„azért, hogy még tart a kegyelmi, türelmi idő”
„azért, hogy elküldte az Ő Vigasztaló Szent.Szellemét”
„azért, hogy felhasznált egy embert, hogy ezeket, a gondolatokat elindítsa bennem”
És én pedig ne legyek az Ő tanúja? De hisz ehhez is Terád van szükségem Uram! Kedves Barátom! Aki most olvasod e sorokat, kérlek nézz bele a szíved tükrébe és kérdezd meg te is.
Milyen tanú vagyok én? A világ pedig eközben sóvárogva várja a te történetedet, tanúvallomásodat, – Róla!

Margit