„Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” Filippi 1,18-21. „Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem” (Gal. 2, 20).
Jézusnak irántam való szeretete, amellyel felém fordult, egy új élet alapja lett számomra. Az Úr Jézus közel vont engem az Atya szívéhez. Óbenne és Őáltala Édes Apukámmá lett az Örökkévaló. Felruházott a halhatatlanság ajándékával, amely természetesen a Mennyben a Vele való együttlétre vonatkozik. Ez a legcsodálatosabb és leghatalmasabb esemény az életemben.
Hogyan foglalkoztathat valakit a halál gondolata? Minden földi születés magában hordozza a halál valóságát, hisz a hústest nem örökli Isten országát. Ha a meghalásról beszélek, akkor az önmagamnak és a világnak való meghalásra gondolok, amely egy folyamat, és életünk során a Krisztussal együtt való megfeszítettségünk folyamatát jelenti. Az Úr tanítványai életére vonatkozó követelmény, – amit saját magunknak kell megtennünk, nevezetesen – megfeszítvén az óemberünket (egónkat). Jézus itt nem áll meg, hanem elvárja, hogy ez a megfeszített individuum – kereszttel a hátán – kövesse Őt. A „kereszten” való állapotban érdekes folyamat játszódik le bennünk: egyszer csak képessé válunk arra, hogy uraljuk érzelmeinket, és megtapasztaljuk, milyen csodálatos az, amikor a Szellem átveszi az irányítást az érzelmek felett. Ez az az állapot, amelyben megteremtődik annak a lehetősége, hogy elmondhassuk Vele együtt: „És az Úr Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, ezért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok.” Ézs.50:7 A „kova arc” mit is jelent? Jézus el akar minket juttatni abba az állapotba, amikor sem dicséret, sem szidalom, se szemrehányás, vagy akár egy arcul köpés sem tud belőlünk negatív indulatokat kihozni.
mm
