Egész nap úton voltam – emberekkel beszélve jóról és szépről, gondokról és megoldásokról -, végre zötykölődtem már haza a busszal. Lélekben frissen, de testben elgyötörten. Éjszakába markolt már az idő, mikor a kapu előtt megálltam.
Lili, a farkasjuhász kölyök fejét kidugva a kerítés vaselemein, forró nyalintással üdvözölt. Az ajtóig kísért, és minden lehetséges módon próbált a kegyeimbe férkőzni, hol keresztbe feküdt a járdán, hol megakart ölelni…
A zárban elfordított kulcs hangjára fény gyúlt az emeleten. Kócos és álmos gyermekeim jöttek megölelni, a reccsenő lépcsőn álmosan közeledtek.
Az asztalon egy tányér, melybe a legfinomabb falatokat félretették számomra.
Míg melegedett az étel, körülültük az asztalt. Kérdeztem és ők is kérdeztek, válaszoltam és ők is válaszoltak. Fontos volt tudnunk egymásról, bár reggel is elmesélhették volna, de ők forrón szerették volna tudni, hogy sikeres napom volt-e? Kivel találkoztam, és hogy miként történt, ami történt, és hogy miért?
Végig ülték velem, míg a tányérból az utolsó morzsáig elpusztítottam mindent.
Ők a válaszokkal jóllakottan ismét megöleltek, újból reccsent a lépcső, és álmosan távolodtak kócos és álmos gyermekeim.
A fény kialudt az emeleten, a zárban elfordítottam a kulcsot.
Lili a farkasjuhász kölyök a füleit hegyezte, majd mancsai közé hajtva fejét, a létező legközelebb, a küszöbre feküdt.
Végig gondoltam azt a sok szépet és jót, gondot és megoldásokat, amiket megélhettem a mai napon. Hálás voltam azért, mert az Istennel járhattam, és Ő velem járt, egyengette lépteim. Azért, hogy van családom, házunk, kutyánk, tányérunk és finom étel, és van puha ágy, mibe az elgyötört testem megpihenhet, és a lelkem frissen szárnyalhat …
Bár az úton ma is elfáradtan, mégis elégedetten nyugovóra térhettem.
