FGBMFI

- Történet a gyermeki hitről -

A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az úti poggyászával, egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és helyet foglalt egy nem egészen teli fülkében. Kutatva figyelt körül, és jól megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak.
Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úti csomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludnia? A kalauz barátságos igennel felelt, de utána látni akarta a jegyét.

A kislány így felelt?
-Nincs jegyem.
-Hová utazol hát? – faggatta a kalauz.
- A mennybe megyek – hangzott a válasz,
A férfi körül nézett, és csodálkozva válaszolt?
- Igen? És kifizeti a vonatjegyedet?
-Az Úr Jézus – felelte a kislány, és tovább kérdezősködött.– Ez a vonat nem a mennybe megy? Az Úr Jézus nem utazik rajta?
- Azt hiszem, nem. – válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyíltszívűsége. – Miből gondoltad egyáltalán, hogy ez a vonat odamegy?
- Mert édesanyám gyakran énekelt egy vonatról, amely a mennybe megy, és az Úr Jézus kifizette az útiköltséget – mindenkiét, aki azon utazni akar. De most már nem tudja énekelni, mert nemrég meghalt. Ezért elhatároztam, hogy utána utazom, hogy ismét együtt legyek vele. Nem ismeri a dalt a vonatról, ami a mennybe megy? Nem énekli a kislányának, hogy el tudjon aludni? Vagy nincs is kislánya? – kérdezte a kicsi.

Ezt a kalauz csendben végig hallgatta, majd megindult hangon válaszolt?
-Volt egy kislányom, körülbelül olyan idős, mint te, de már meghalt. Talán ő is a mennyben van.
- És most a bácsi oda utazik, hogy viszont lássa? – kérdezte a kislány nagy együttérzéssel.
Néhány utas érdeklődve hallgatta a beszélgetést. Egyesek mályen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseiről. Valaki ezt mondta:
-Ez egy angyal?
- Nem, Kati vagyok. Az angyalok az Úr Jézusnál vannak a mennybe.
Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat,
-Mindannyian a mennybe utaznak? Annak nagyon örülnék! Anyukám azt mondta, hogy aki valóban hisz az Úr Jézusban, minden nehézség nélkül a mennybe kerül.
- Édesanyád biztosan jó asszony volt – szakította félbe az egyik utas a kislányt.

A válasz furcsa volt:
- Az én anyukám azonban sohasem akarta, hogy valaki azt mondja neki, hogy jó. Mindig azt mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül Isten, és hogy nem azok az emberek jutnak a mennybe, akik azt hiszik, hogy jók, hanem azok, akiknek az Úr Jézus megbocsátotta a bűneiket.

A kislány kék szemét a kalauzra emelte:
- De még mindig nem mondta meg a bácsi, hogy a mennybe utazik-e? Nem akarja viszont látni a kislányát? Vagy nem hisz az Úr Jézusban?

A kalauz csendben állt, és nem tudta, hogy mit kezdjen a gyermekkel. Közben az egyik utas az értésére adta, hogy kifizeti a kislány jegyét. A kalauz, azonban így felelt:
- Meddig vigyük magunkkal ezt a gyermeket? Nem hagyhatjuk, hogy valahol csak úgy kiszálljon. Mi lesz vele? Komolyan aggódom miatta.

A kalauz megrendülten hallgatott.

Az egyik utazó, aki elmesélte ezt az esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor a lakóhelyére ért, és le kellett szállnia. Később azonban megtudta, hogy Kati dolga jól végződött. Valaki oltalmába vette, épségben haza vitte, így a hozzátartozói megnyugodhattak, mert már nagyon aggódtak miatta. A kislány ugyanis előzőleg semmit sem mondott nekik tervezett mennyei utazásáról…

/Ismeretlen szerző nyomán arobi/