Visszavárom a “párom”…
Úgy gondolom, hogy még 30 év után sem tudom teljes mélységében felfogni, mindazt, amit drága Uram, értem tett, – egyet azonban tudok, hogy „vak voltam és most látok”, rabszolga voltam és most szabad vagyok. Pontosabban, egy „halott”rabszolga. Ott voltam a rabszolgapiacon, mustrára kitéve, de nem kellettem a kutyának sem. 32 évig ott voltam rabszolgaláncra verve. Nem volt senkinek szüksége rám. Mindaddig, amíg egy napon Ő meglátott, és odajött hozzám, – mert mint később kiderült, nagyon megtetszettem neki – és azt mondta kivásárol a rabszolgapiacról. Akkori uram tudta, hogy Uram mindenáron akar engem, ezért nagyon felsrófolta az árat. Később derült ki, hogy a váltságdíj a valaha rabszolgáért fizetett legmagasabb ár volt, mégpedig egy olyan valutában állapíttatott meg, melyről még sosem hallottam addig. Új Uram, az életével, tulajdon vérével fizetett értem. Nem volt egy pillanatig sem kétségem abban, hogy nagyon megszeretett. A következő, amire azután emlékszem az volt, hogy hazavitt a palotájába, megfürdetett, és felöltöztetett igazi ruhába, ünneplőbe. Később kiderült, hogy Ő megkérte a kezemet, és ez nem csupán egy ünneplő ruha, hanem menyasszonyi ruha, csodálatos vakítóan hófehér.
Időközben eltelt 30 év, de most, hogy írom e sorokat, – úgy tűnik, mintha tegnap lett volna, – tele van a szívem hálával, szerelmes gondolatokkal, igazán le sem tudom írni, őket, mert szavakkal ezek nem kifejezhetőek. Ahogy telnek az évek, egyre mélyebben és jobban megismerem ŐT, és érdekes módon önmagamat is. Ez azért is fontos, hiszen pont ennek tudatában lévén érthetetlen számomra, hogy volt képes az életét adni értem. Királyi státuszát elhagyva, eljött értem, hogy kiszabadítson, és kifizette a váltságdíjat, felszabadított rabszolgasorsomból.
Most pedig élem mátkaságom idejét, várom a menyegzőmet, melynek időpontja már ki van tűzve, csak én még a napot, az órát nem ismerem. Nekem Ő csak annyit mondott, hogy Ő is nagyon várja, és úgy készüljek, hogy bármely pillanatban eljöhet értem, és akkor már mindörökre együtt leszünk. Azt is mondta, hogy addig is, – amit meghagyott számomra, – azt a feladatot végezzem.
Munka az rengeteg van, de örömmel teszem, hisz gondolatban mindig Vele vagyok, és tudom, hogy Ő biztosan eljön értem, és nem fog elkésni. (M.M.09.14)
Ransom for a „living dead” slave.
Waiting for the return of my Bridegroom
Even after 30 years I can’t understand the depth of all that my Lord had done for me, but one thing I’m sure, that „I was blind, and now I see”, and I was a slave, but now I’m free, – or to be more precise I was a slave beeing in death. Beeing on the slave market for 32 years, put out as a pattern.Nobody has put an eye on me, nobody needed me, as long as one day He set eyes on me, came up to me, – and as later it came to light – He liked me very much, and said to me, He would buy me out from the slave market.My boss at that time knew, that the Lord would give any price to get me free, so he made an exorbitant price. As it later came out it was the highest price that was ever set, and payed for a slave, and what is more, in a currency I’ve never heard. My new Lord payed with His own blood, His own life for me. Not a moment I had any doubt that He became attached, and would love me. The following on which I can remember was, that He took me in His palace, bathed me, dressed me in best dress. Even later I realized, it is a beautiful blinding snowwhite wedding dress.
Meanwhile 30 years passed by, and I’m writing these my thoughts just now, but it seems to me as they happened yesterday. My heart is so much full of gratitude, and love towards Him so that even I can’t express, or write them on paper. As the years are passing by, deeper and deeper I get to know Him, and also myself . It’s beyond me how was He able to give His life for such a person like me. He left Heaven, left His Royal status, to come to liberate me, get me free, from slavery.
And now I’m living the time of my engagement, waiting to the moment of my wedding, which is already set, but still I’m not certain of the day, and of the hour. He said only to me, that He would also waiting for that moment very much, and that I should be prepared any time for His coming back, picking me up, for beeing together forever. He ordered me to carry out the work which He, had commanded me.
There is immense work to do, but I do it joyfully, because He is always with me, and I do know for sure, that He will be not late to come and pick me up.
Molnár Miklós
