Egy mondás jutott az eszembe: én csak egy vándor vagyok ezen a Földön, az otthonom a mennyben van. Annyira megtetszett ez a mondat, hogy a a FB oldalamra is ezt tettem fel.
Olyan korszakban élünk, amikor egyértelműen felismerhetők Pál apostol szavainak beteljesülése: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek (istenfélelem, jámborság) látszata, de megtagadják (elutasítják) annak erejét (képesség). És ezeket kerüld”. II.Tim.3:1-5.
Megdöbbentő, – gondoltam magamban – hisz ezt a hívőknek írja Pál, a „hívőkről”! A fejezet további részei megerősítik azt, hogy ezt „hívő” emberekről állítja az apostol, „Kik mindenkor tanulnak, de az igazság (Jézus Kr.) megismerésére soha el nem juthatnak. Miképpen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, aképpen ezek is ellene állnak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek”. II.Tim.3:7-8.
Jánnes és Jámbres – a két egyiptomi varázslópap – is mímelték, és egy darabig képesek voltak lemásolni, utánozni az Isten, Mózes keze által véghezvitt figyelmeztető csodákat. A megtévesztés szelleme ott is, és ma is munkálkodik, különös tekintettel az utolsó időkre. A végük ezeknek pedig nyilvánvaló lesz, hisz Isten egy darabig hagyja együtt nőni a „búzával a konkolyt”, de világosan megmondja, hogy a végén a „konkolyt” kigyomlálja. Ez így volt az előbb idézett „Jannes és Jambres” esetében is, a II-Móz.7:12-ben, amikor a varázslok kígyóit elnyelte Mózes kígyója.
Isten mindig leleplezi a hamis másolatot, az ál, -a talmi dolgokat. A „tanítások mindenféle szelei erősen fújnak” manapság, és komoly hatást fejtenek ki a krisztuskövetőkre, hisz a Gonosz célja az, hogy még a választottakat is elcsábítsa, elveszejtse. De aki mindvégig kitart, írja az Ige.
Eszembe jut Dániel, aki a Babilonba hurcolt foglyok első csoportjával kerül idegen birodalom területére, Kr. előtt 605 körül. Nabukodonozor mindent megpróbál, hogy „átprogramozza” Dánieléket a babiloni szellemiség kultúrájához, vallásához, szokásaihoz. A módszert illetően így ír az Ige erről: „Akikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem akik ábrázatra nézve szépek, minden bölcsességre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és akik alkalmatosak legyenek (téve) arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák meg azokat a Káldeusok írására és nyelvére. És RENDELT NEKIK (Dánieléknek) a király mindennapi szükségletül (ellátásként) a királyi ételből és a borból, melyből ő(Nabukodonozor) ivott, hogy így nevelje őket három esztendeig, és azután álljanak a király előtt”. Dán. 1:4-5.
Így van ez ma is, a „világ” módszerei nem változtak mindmáig, a cél: az „átnevelés”, alkalmassá tenni a most éppen „diaszpórában”, idegenben lévő, az Úr által kiválasztottakat (megszentelteket) arra, hogy e világ Fejedelmének szolgálatára alkalmassá válva beálljanak a „sorba”.
Átképzés, átnevelés, a mindenféle „finomságok”, az „elit” és kellemes, jó dolgok felkínálásával!
„És az udvarmesterek fejedelme (új) neveket adott nékik; tudniillik elnevezte (átnevezte) Dánielt Baltazárnak, Ananiást Sidráknak, Misáelt Misáknak, Azariást Abednegónak. De Dániel ELTÖKÉLTE AZ Ő SZÍVÉBEN, HOGY NEM FERTŐZTETI MEG MAGÁT a király ételével és a borral, amelyből az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertőztetnie”. Dán.1:7-8
De itt van egy fontos dolog: DE Dániel ELTÖKÉLTE az ő szívében…. mert minden féltett dolognál jobban megőrizte a szívét, hisz onnan indul ki minden élet. Megvizsgálni a Szent Szellem által, és adott esetben tudni visszautasítani, a világ Fejedelme által felkínált csili-vili dolgokat, az elitnek tűnő lehetőségeket. Eltökélni a szívünkben, hogy „nem hagyom magam megfertőztetni.” És mi történik ekkor: „És az Isten kegyelemre és irgalomra [méltóvá] tette Dánielt az udvarmesterek fejedelme előtt;” Dán. 1:9. Amennyiben meghozzuk az Úr mellett való döntésünket, akkor minden esetben az Isten mellénk áll, amint a fenti Igerészben és az azt követő további versekben olvasható. Dánielt – és társait – fantasztikusan tudta használni Isten, és rajtuk keresztül rengeteg csodát is bemutatott a hitetleneknek felé, melynek eredményeként a király megtér, az egyedül igaz Istenhez. Ennek ugyan ára volt, de Dánielék készek voltak megfizetni azt! De minden úgy kezdődött, hogy eltökélte az ő szívében, hogy nem hagyja magát megfertőztetni! Az Úr segítsen, és áldjon meg bennünket, hogy mi is sikeresek lehessünk ebben.
mm
