„Jézus pedig monda nekik: Nem szükség elmenniük; adjatok nekik ti enniük. Azok pedig mondának neki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk. Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.” Máté 14:17-18 (Ref. még Márk 6:37; Luk-9:13)
Mikor a tanítványoktól Jézus a „lehetetlent” kéri, és azok szembesülnek azzal a fizikai valósággal, hogy 5 kenyérből és 2 halból jól kéne lakatniuk több mint ötezer embert, első gondolatuk, hogy el kell menniük nagy bevásárlásra.
Általában mi is így reagálunk az első pillanatban, ha az Úr lehetetlennek tűnő dolgokat kér tőlünk. Jelen esetben vagy az embereknek kellett volna hazamenniük, – megszakítván a Vele való együttlétet, – vagy a tanítványoknak kellett volna otthagyni Jézus társaságát, és elmenni, bevásárolni 200 dénárért (Mk.6:37) – de amennyit ebből a pénzből tudtak volna vásárolni, az ennek a tömegnek a fél fogára sem lett volna elég.Jézus egyiket sem akarta.
És jön a parancs: „adjatok nekik ti enniük.” De miből, ez a mennyiség csupán néhány embernek elég? Ott állnak, minden szem Jézusra tapad. Törpölnek, hogy mit is kéne tenni, de igazán erre sincs idejük, mert Jézus azonnal kiadja az utasítást: „Hozzátok amitek van ide hozzám.” A tanítványok engedelmeskednek, mert talán már megtanulták, megtapasztalták, hogy az Úr sosem akarja, hogy „megszakadjunk”, ha Ő valamit kér, vagy utasít, megvan az oka rá.
Amijük van, azt odateszik Jézus kezeibe. Ekkor történik meg a csoda, megszaporodik! Nahát!? Mekkora szenzáció! De ez nem az, hanem ez a törvényszerű. Annyiszor hallom: „nekem nincs mit adnom”, „nekünk is alig van”, „mi a fenéből adjak”, „nekem nem adott az Úr” – kijelentést, javakat, pénzt, stb.
Sokszor mintha az Úr azt mondaná: „hitetlenek, hát ti nem engeditek, hogy csodát tegyek, de állandóan azt várjátok, és közben a tudásalapú fizikaiban keresitek a megoldást!”
A fenti történetben a megoldás: Hozzátok ide, amitek van!
Mert neked is van valamid. Mindenkinek van, és:
-vagy nem feltételezi, hogy Jézus azt meg tudja szaporítani,
-vagy sajnálja azt odatenni.
Ez igaz mindenre, ételre, pénzre, kijelentésre.
Vedd, amid van, és tedd oda az Ő kezébe, meglásd, visszakapod megpúpozva, megszaporítva, és így jut belőle minden(ki)re.
Isten csak azt tudja megáldani, amit odateszel az Ő kezébe, de vigyázz, mert attól a pillanattól kezdve pedig elveszted a kontrollt afelett, amit letettél. Az Úr áldjon.
mm
