Ötödik nap India
Harmadszor kezdek bele az írásba, eddig mindhárom eltűnt, ezért röviden írok…
Ma este képtelen voltam írni beszámolót, mert az itt este tomboló óriási vihar miatt pillanatonként megszakadt az áramszolgáltatás, és avval együtt az internet, és a WIFI is. A monszun-időszak ellenére mindkét napon, napközben verőfényes csodálatos napjaink voltak, egy szolgálatunk sem maradt el. Ma megtartottuk a pásztor konferenciát, melyre sok-sok pásztor eljött, 100 km-es körzetből.
Az üzenet amit az Úr adott:
“Engedjétek el a népemet, ne tartsátok gyámság alatt őket. Ne is terheljétek őket nehezen teljesíthető sok programmal, feladattal, hanem engedjétek őket ki a pusztába, és hadd szolgálhassanak ott Nékem”.
Egyetértettünk abban, hogy az emberekért Jézus Krisztus halt meg, így hát jogosan tart igényt a gyülekezet “tulajdonjogára”és az egyének életét illetően. Hisz az Ő “tulajdonai vagyunk”.
A tanítványképzéssel kapcsolatban is voltak kicsit forradalmi üzenetek. Isten világossá tette, hogy számára a legfontosabb dolog, hogy az Ő népe Őt MEGISMERJE!
Ezt részleteztük a későbbiekben.
Szeretetben fejeztük be a konferenciát egy közös ebéddel, és a vezetők visszajelzései alapján jól érkezett meg az üzenet. Természetesen nem szoktak hozzá, az ilyen üzenetekhez, de nem is ez a lényeg.
Délután vendéglátóim elvittek életem egyik legszebb helyére, egy magas hegyekkel körülölelt csodás tóhoz. Kikötöttünk egy elhagyatott részen ahol egy kis turistaház dolgozói fogadtak nagy szeretettel bennünket, kis snackkel, sülthalllal, csirkével, – mi pedig fizetés után borravalóként megkínáltuk őket az Evangéliummal. A főként vélhetően hindu vallásban lévő új ismerőseink egyáltalán nem tiltakoztak, sőt nyitott szívvel hallgatták az üzenetet. A végén pedig imádságot is kértek, és el is fogadtak.
A vezető pedig elkísért bennünket a tó másik oldalára, és kaptunk egy igazi baráti meghívást amely a jövőben bármikor beváltható. Csodás, gyönyörű napom volt. Csak késő estére jött meg a vihar, de ez már a szállodában ért.
Mindenkinek egy áldott jó éjszakát kívánok, megyek szpattyolni, mert holnap reggel korán indulunk a hegyekbe a dzsungelba, ahol törzsek fognak összejönni egy nagy evangelizációra. Imádkozzatok, köszönöm nektek, az Úr áldjon benneteket
Molnár Miklós
