Hatodik nap – India…hajnali gondolatok
“És mondta nekik: ELMENVÉN e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” Márk 16:15
“És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának KÉSZSÉGÉVEL;” Ef 6:15
Az otthoni ébredésemhez állt be a biológiai órám, és mivelhogy 3,5 óra az időeltolódás köztünk, éjjel 2 óra körül felébredtem, de hála Istennek aztán sikerült újra elaludnom.
A tegnapi nap beszélgetéseinek konklúziójaként azért sikerült leszűrnöm, hogy az Eklézsia az egész világon egy hiányban szenved: “az evangélium hirdetéséhez való készség”. Úgy látom, hogy ez a Gyülekezet egyik hiánybetegsége, – legalábbis amerre én jártam – ezt tapasztaltam.
Sajnos sok kedves testvérem szájából hallottam, hogy “nekem az Úr nem adta meg az evangélista ajándékát”. Nos szögezzük le azért, hogy amikor az Úr a mennybemenetele előtt búcsúzott a tanítványaitól, akkor azért amit mondott, mégpedig hogy: “menjetek el széles e világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek” ezt ugye nem úgy gondoljuk, hogy csak az evangélistáknak mondta,(?) hanem az Ő tanítványainak mind.
Ha valaki nem érzi magát tanítványnak, akkor természetesen ez nem vonatkozik rá!
Az Úr ad időt mindnyájunknak, hogy átgondoljuk ezt a dolgot alaposan.
Azért érdekes, hogy ha valami fontos üzletet, lehetőséget, elintéznivalót hoz elénk az “élet”, akkor “saját ügyünk érdekében mennyire rajt tudunk lenni a labdán” és rendületlenül megyünk, intézkedünk.
Na de most ez az Úr elintézendői közé sorolandó dolog, az Evangélium hirdetése nekünk nem ugyanolyan fontos e, mint NEKI!
Mert Ő változatlanul a lelkek megmentésében van érdekelve.
Hallottam egy adatot, nevezetesen, hogy naponta átlag 250.000 ember hal meg anélkül, hogy Jézus Krisztus szeretetéről, váltsághaláláról hallott volna, és döntést hozhatott volna!
Elgondolkoztató, és ugyanakkor megrázó, és megdöbbentő! Tartok attó, hogy az ÚR Jézus számon kéri ezt azért rajtunk!
Közben megjött vendéglátóm, Dr. Paul Piridi, – aki ennek a missziós nagyvállalkozásnak elnöke – úgyhogy indulunk a dzsungelbe, a hegyekbe, ahol vannak törzsi népek akik mindmáig “primitív szinten” élnek, – de nem is ez a baj, – hanem az, hogy nem hallottak Krisztus szerelméről, úgyhogy indulunk is azonnal.
Mindenkit szeretettel ölelek, az esti viszontlátásig, ha ugyan lesz Wifi, Internet, vagy villany.
Molnár Miklós
