Kilencedik nap reggel – India.
Jó reggelt mindenkinek! A tegnapi nap számomra is egy nagy meglepetéssé lett. Vendéglátóim úgy döntöttek, hogy szombaton egész nap csak “pihentetni” fognak, és ennek megfelelően kb. 200 km utaztunk a hegyekben, eljutván egészen 1000 méteres magasságig. Csodálatos tájakon, hegyeken völgyeken keresztül haladtunk. Miután már kezdtem türelmetlen lenni, és megkérdeztem, hogy mikor érünk oda a törzsi közösségbe, csak akkor derült ki, hogy ők mára pihenő napot szántak nekem. Közben a csodálatos tájakról rengeteg képet készíttettem velük, melyeket – mihelyt megkapok tőlük – felteszem a FB-ra.
Kirándulásunk közben meg-meg álltunk, egy kis pihenőre, egy jó gyümölcs frissítőre, majd a hazafelé úton megebédeltünk, – mely egy finom indiai rizs-étel volt, nagyon finom sült csirkével.
Estefelé értem haza, betelve a sok gyönyörű látvánnyal tértem nyugovóra. Igyekszem a képeket feltenni, amint megkapom őket.
A mai nap, – a vasárnap – programja, hogy 2 gyülekezetben szeretnék ha szolgálnék, – tizenegy órai kezdettel, majd délután egy másik gyülekezetben a városban. Várok az Úrra… Az éjszaka folyamán az Úr többször felébresztett, és ami elém jött: az “utolsó idők”…. az “Eklézsia feladata ebben az időszakban”,…..a “kiáltó szó a pusztában: készítsétek az ÚR útját”;….. és “ma ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveiteket”…továbbá ismételten Isten “hangsúlyosan aláhúzta” valamiért a szeptemberi hónapot!
Úgy érzem, hogy jelentős, markáns eseményekkel teli hónapunk lesz, mindenesetre az aratni való sok, de az aratómunkás kevés, kérem az Urat, hogy Indiában is és odahaza is, adjon munkásokat az aratásba.
Az Úr adjon bölcsességet, és támogasson bennünket az engedelmesség Szellemével.Kívánok mindnyájatoknak egy áldott vasárnapot.
Monár Miklós
