Csütörtöki napon este 6 órára vacsorát szerveztünk.
Sok vendéget hívtunk. Ismét egy élettörténetet ismerhettünk meg, amelyből láthattuk, Jézus hogyan avatkozik be annak az embernek az életébe, aki őszinte, bűnbánó szívvel hozzáfordul. Volt aki, először jött el, és jól döntött – Jézus elfogadása mellett. Nagyon örültünk.
A terítéket nem engedtük leszedni a pincéreknek, hogy ne zavarja a bizonyság tevőt.
Becsomagoltattam az ételmaradékokat, és hazavittem a macskáknak, és odaadtam nekik a rántott húst rizzsel.
Amikor beléptem az ajtón otthon, egy öregúr (aki velünk lakik) éppen kente a zsíros kenyeret. Oly sokszor hívtam már…
Egy gondolat suhant végig rajtam, hogy ott ahol Isten áldása van, még a macskák is áldottak.
Rné A Zsuzsi
